A sas: "nagytestű, barnás tollú, kampós csőrű, ívelt karmú, fokozottan védett ragadozó madár" - a definíció Budapest teljes utcanévlexikonában csak a XVI., XVIII., XX. és XXII. kerületi Sas utcák elnevezésénél szerepel. Az V. kerületi Sas utca ugyanis nem közvetlenül a madárról, hanem a valaha ott álló "Két Sashoz" fogadóról kapta a nevét.
Az "átkosban", azaz 1950-ben átnevezték Guszev utcának, és 1990-ig így is hívták a József Attila utca és a Szabadság tér közötti közterületet. Ám arról, hogy ki is volt ez a "Guszev", még az utcanévlexikon is szemérmesen hallgat, holott a történet egyszerre érdekes és mulatságos is.
A legendás "Guszev kapitány", ugyanis csupán regényhős volt, akinek alajkát Illés Béla találta ki. Az 1849-ben a magyarok ellen vezényelt, majd a mi oldalunkra átálló katonatiszt történetét Illés 1945-ben a magyar és az orosz nép történelmi barátságának bizonyítékául szánta, ezért teljesen valóságosnak ábrázolta. Később, 1947-ben A Guszev-ügy címmel tovább is szőtte sztorit, amit - hogy hitelesebb legyen - lábjegyzetekkel is ellátott, forrásként a minszki levéltárat megjelölve (amely ugyebár a háború alatt porig égett). A hazugság olyan jól sikerült, hogy a Magyar Néphadsereg táblát avatott a hős kapitánynak, sőt, tiszteletére még a Sas utcát is átnevezték. Aztán persze ezt is visszakeresztelték, ahogy az a rendszerváltás idején szokásban volt.
Nyíregyházán a Google maps szerint a mai napig létezik a Guszev utca, a hős százados emléktábláját (lásd fent) azonban már elbontották, mint ahogy a Guszev-telepet is Huszár-telepnek hívják újabban.
Időközben viszont megjelent az irodalmi színtéren egy "valódi" Guszev is, az orosz költő, Jurij Pavlovics Guszev személyében. Ő valóban élő megtestesítője lehetne a magyar-orosz nép barátságának, hiszen a teljes Balassi-életművet lefordította anyanyelvére. A pesti Guszev utcát viszont kizárt, hogy annak idején róla nevezték volna el, tekintve hogy 1950-ben mindössze tizenegy éves volt.
