Utcablog

A sas: "nagytestű, barnás tollú, kampós csőrű, ívelt karmú, fokozottan védett ragadozó madár" - a definíció Budapest teljes utcanévlexikonában csak a XVI., XVIII., XX. és XXII. kerületi Sas utcák elnevezésénél szerepel. Az V. kerületi Sas utca ugyanis nem közvetlenül a madárról, hanem a valaha ott álló "Két Sashoz" fogadóról kapta a nevét.

Az "átkosban", azaz 1950-ben átnevezték Guszev utcának, és 1990-ig így is hívták a József Attila utca és a Szabadság tér közötti közterületet. Ám arról, hogy ki is volt ez a "Guszev", még az utcanévlexikon is szemérmesen hallgat, holott a történet egyszerre érdekes és mulatságos is.

A legendás "Guszev kapitány", ugyanis csupán regényhős volt, akinek alajkát Illés Béla találta ki. Az 1849-ben a magyarok ellen vezényelt, majd a mi oldalunkra átálló  katonatiszt történetét Illés 1945-ben a magyar és az orosz nép történelmi barátságának bizonyítékául szánta, ezért teljesen valóságosnak ábrázolta. Később, 1947-ben A Guszev-ügy címmel tovább is szőtte sztorit, amit - hogy hitelesebb legyen - lábjegyzetekkel is ellátott, forrásként a minszki levéltárat megjelölve (amely ugyebár a háború alatt porig égett). A hazugság olyan jól sikerült, hogy a Magyar Néphadsereg táblát avatott a hős kapitánynak, sőt, tiszteletére még a Sas utcát is átnevezték. Aztán persze ezt is visszakeresztelték, ahogy az a rendszerváltás idején szokásban volt.

Nyíregyházán a Google maps szerint a mai napig létezik a Guszev utca, a hős százados emléktábláját (lásd fent) azonban már elbontották, mint ahogy a Guszev-telepet is Huszár-telepnek hívják újabban.

Időközben viszont megjelent az irodalmi színtéren egy "valódi" Guszev is, az orosz költő, Jurij Pavlovics Guszev személyében. Ő valóban élő megtestesítője lehetne a magyar-orosz nép barátságának, hiszen a teljes Balassi-életművet lefordította anyanyelvére. A pesti Guszev utcát viszont kizárt, hogy annak idején róla nevezték volna el, tekintve hogy 1950-ben mindössze tizenegy éves volt.

A szó jelentéséről annyit, hogy a nádor a király után a második legnagyobb országos méltóságnak számított a feudális Magyarországon, azaz a Szent Istvántól 1848-ig terjedő időszakban.

Budapest több kerületében (II., IV., V., XVI., XX.) találni Nádor utcát, a legnevezetesebb mind közül persze a belvárosi. Ezt az utcát (is) átnevezték a szocializmus idején, visszakeresztelését pedig elsőként követelte a "nép" - vagy legalábbis Krassó Gyrögy, egykori 56-os forradalmár, a rendszerváltás körüli idők közismert figurája. Krassó az 50-es években maga is a Nádor utcában lakott, és az általa 1989-ben megalapított Magyar Október Párt irodája ugyancsak itt volt - az utcát azonban 1968-tól már Münnich Ferenc utcának hívták.

Az 1989. június 27-én megalakult párt nem hagyta ki a tálcán kínálkozó lehetőséget, mellyel szinte azonnal felhívhatták magukra a köz figyelmét: július 14-én leragasztották a Münnich Ferenc nevét viselő összes utcatáblát, hogy helyettük a Nádor utca feliratot szegezzék ki.

"Először békés eszközt választottunk, vagyis szigetelő szalaggal áthúztuk Münnich nevét és alá szögeltük a Nádor utcát kartonból, ezt azonban addig, amíg Kádár János temetése alatt megkoszorúztuk az ’56-osok sírját, az arra illetékes hatóságok leszereltek. Két nappal később már ragasztottunk: az utcatáblára helyeztük a Nádor feliratot, de még ezt is le tudták szedni, végül jött újabb pár nap múlva a drasztikus megoldás, amikor a Münnich Ferenc utca nevét piros festékkel lefestettük és rákerült a Nádor felirat. Ez már napokig a helyén maradt, amíg a Fővárosi Tanács újra nem gyártatta a táblákat. Ezután azonban már csak néhány hónapot kellett várni arra, hogy visszanyerje régi és mostani nevét is a Nádor utca." - írja visszaemlékezésében az akció egyik résztvevője.

Krassóék nem dolgoztak fölöslegesen: egyrészt július 27-én már ígéretet kaptak a Fővárosi Tanácstól, hogy a Münnich Ferenc utca visszakaphatja régi elnevezését, a Nádor utca nevet, másrészt ennél jóval többet is elértek. Innentől datálható ugyanis a közterületek "szocialista" átnevezéseinek felülvizsgálata.

A József Attila utcát a Báthory utcával összekötő Nádor utcának egyébként nem ez az eredeti neve. Az 1790-es években a főként német ajkú Pesten eme utca még az Auf dem Neu-Bau ('Az új épülethez') nevet viselte, az 1800-as években Tiger Gasse ('Tigris utca') lett, majd az 1817-es utcajegyzékben már Winde Gasse néven szerepelt - utóbbit magyarra tévesen 'Szél' utcának fordították, holott a Winde a hajóhíd felhúzásához használt csörlőre utalt. Az utcát csak 1847-ben nevezték el az akkor elhunyt József nádor tiszteletére Nádor utcának - írja a Wikipédia szócikke, ahol fotókat is nézegethetünk az utcában álló nevezetesebb épületekről.

Vannak, akiket még mindig zavar, hogy a Rózsadomb és a Várhegy  közötti völgyben fekvő terület továbbra is 1951-ben kapott nevét viseli. Moszkva, az egykori Szovjetunió fővárosa ugyan jelenleg már "csak" Ororszország központja, viszont páran még emlékeznek rá, hogy a teret 1956. október 26-án egyszer már átkeresztelték Ifjú Mártírok terévé. Ennek ellenére 'a Moszkva' még a rendszerváltást követő nagy utca-visszanevezések idején is megmaradt Moszkvának, holott korábban (1929-től) Széll Kálmán térnek hívták.

Legutóbb egy ifjúsági szervezet állt elő névváltoztatási ötlettel, ők 2002-ben szívük szerint Antall József térnek keresztelték volna át a teret, majd 4 évvel később ugyanők és ugyanitt már az 56-osok terét szerették volna látni. (Utóbbi nevet végül egy másik közterület, a Dózsa György úti egykori "Felvonulási tér" meg is kapta.)

"A változás érintette volna számos busz és villamos feliratait, menetrendjét, a három határos kerület testületei közül sem igazán támogatta az átkeresztelést egynél több. A tér neve megmaradt. A 7706 budapesti közterület egyikének a neve Moszkva tér. A 18 más országbéli fővárosról elnevezett utca, vagy tér egyike Budapesten. Egy tér Budapesten" - írja a Moszkva tér elnevezése kapcsán Ráday Mihály.

A kezdetek kezdetén a mai Margit körút-Vérmező út-Várfok utca által határolt területen agyagbánya működött, amely a közeli téglavető üzemet látta el alapanyaggal még a XIX. század végén is. Helyén fokozatosan bányató keletkezett, amit telente korcsolyapályának használtak, majd idővel szabályos sporttelep létesült itt teniszpályákkal, klubépülettel. Az eleinte csak "a gödör" néven emlegetett területet 1938-ban kezdték forgalmi csomóponttá alakítani, hivatalos nevet is csak ezután kapott. A Széll Kálmán teret a helyi vagányok csak Kalefnak becézték, a kalefozás pedig egyet jelentett a későbbi moszkvaterezéssel, azaz a haverokkal a téren való "lógással". Utóbbiról a Moszkva tér című kultfilm emlékezik meg.

(forrás még: http://hu.wikipedia.org/wiki/Moszkva_t%C3%A9r)